Kolumbusz sosem fedezte volna fel Amerikát, ha csak tervezget! A tervezgetés megöli az innovációt, aki csak tervez, sosem csinál semmit! Szóval ne tervezgess, vágj bele, másoknak is sikerült! Biztos ez?

Mivel stratégiai és üzleti tervezésből élek, most bizonyára azt kéne írnom: isten ments, hogy tervezés nélkül belevágj bármibe, mert abból biztos bukta lesz! Pedig erről szó sincsen, mert egyrészt tervezés nélkül is lehet sikert aratni, másrészt valójában nincs olyan, hogy valaki nem tervez. A különbség inkább abban van, hogy mekkora erőforrást fordít valaki a tervezésre, és mekkorát a végrehajtásra.

Kolumbusznak például elég pontos víziója volt arról, hogy miért akar elindulni nyugat felé, ezt próbálta a legendás tojással szemléltetni, amikor Izabella királynétól támogatást kért. Úgy gondolta, a Föld gömb alakú, és ha elindul nyugatnak, akkor előbb-utóbb keletre, azaz Indiába érkezik. Egyébként egy térképészeti vállalkozás tulajdonosa volt, úgyhogy a vízión kívül igen komoly szaktudással is rendelkezett, és bizony tervezett is elég rendesen: a hipotézisei alapján előre készített térképeket az úthoz. Azt persze nem tudhatta, hogy új földrészt fog felfedezni (sőt, úgy halt meg, hogy sosem tudta meg), de nem cél és terv nélkül indult útnak.

A jó terv megkönnyítheti a sikerhez vezető utat, hatékonyabbá teheti a vállalkozást, megtakaríthatunk vele esetleges tévutakat. Ugyanakkor az alapos tervezésnek komoly erőforrás-igénye van: megfelelő mennyiségű időt, sok energiát és szaktudást kell belefektetni. Valóban elképzelhető, hogy néha egyszerűbb és talán olcsóbb kipróbálni, hogy egy elképzelés működik-e, mint tervezni. Ám azt nyugodtan merem állítani, hogy minél nagyobb emberi és anyagi erőforrást igényel egy vállalkozás beindítása, annál fontosabb a tervezés.

A tervezésnek is persze sok szintje van: le lehet skiccelni néhány óra munkával a versenypályát és a főbb irányokat, vagy el lehet tölteni két-három hónapot egy nagyon részletes térkép megrajzolásával. Van pár dolog azonban, amit mindenképpen érdemes átgondolni és valamilyen formában – akár csak rajzolgatva – rögzíteni a vállalkozásunkról alkotott víziónkról:

• a piac, amin tevékenykedni fogok: eladók, ügyfelek (vevők), konkurensek, értéklánc
• értékek, amit a leendő ügyfeleim keresnek, elvárnak
• belső képességeim, azaz saját értékeim, amiket képes vagyok nyújtani
• az egyedi értékajánlat (USP), amitől azt várom, hogy az ügyfelek engem választanak majd (erről bővebben írtam itt)

Ha a fenti kérdéseket átgondolva jó válaszokat tudunk adni, akkor máris komoly lépést tettünk a stratégiai tervezés irányába. E mögé már csak némi matekot kell tennünk, és máris egészen felkészültnek érezhetjük magunkat.

Viszont ha a fenti kérdésekre nem tudunk jó válaszokat adni, azaz hiányos a piacismeretünk, nem ismerjük a szereplőket, nem tudjuk, milyen elemekből tevődik össze az értéklánc, akkor biztos, hogy nagyon sokat kell még tanulnunk menet közben, ami bizony elég sokba kerülhet. A próba-szerencse (trial and error) módszertan korlátja általában a pénz és az idő: sokszor előbb elfogy a pénz, minthogy a próba szerencsével járjon. Stratégiai tervezéssel ez elkerülhető, és néha elég tényleg csak pár órát rászánni arra, hogy világossá váljanak legalább a tévutak.

Visszatérve Kolumbuszhoz: a nagy felfedezők sok veszteség árán jutottak célba, ám nyomukban jöttek a telepesek, akik belakták az új területeket, kiaknázták a bennük rejlő lehetőségeket és évszázadok óta regnáló, sikeres dinasztiákat alapítottak. Romantikus dolog felfedezőnek lenni, de valószínűleg telepesnek kifizetődőbb.

Szeretnél többet tudni?
További oldalak, cikkek, amik segíthetnek:

• cheklist, amely segít eldönteni, üzleti tervezéssel lehetne-e többet kihozni a vállalkozásodból
• esettanulmány, ami megmutatja, másnak már sikerült
• az összes blogposztunk üzleti tervezés témában
• ha nincs kedved tovább olvasgatni, viszont rögtön felvennéd velünk a kapcsolatot
• most nem érsz rá, de követnél minket a Facebook-on